Bulgária - Vrácá (3. rész)

Orásec vasútállomásáról 11:45 órakor vonattal indultam tovább a kb. 110 km-re lévő 63 ezer lakosú Vrácába. A szófiai fővonalon két óra alatt értem oda. A monumentalista márványburkolatú új vasútállomás kijárata előtt szemétgödörként használják a gazzal benőtt omladozó régóta lezárt aluljárót.

A régebbi vasútállomás épületét meghagyták.

Mellette mindenki számára látható pár négyzetméteres vitrinbe zárt vasúttörténeti kiállítás.

Az óvárosba megkopott tömbházak között vezet az út.

Néhol felbukkan egy - egy kíméletből meghagyott fagerendás, kőpalás ház.

A főtéren és a közeli utcákban felerészben maradtak meg a régi korok építményei.

Várfalaiból semmi, és tornyaiból is csupán kettő található.

A dzsámiból átalakított Szent Miklós ortodox templomban megengedték a fotózást, de egy másikban nem.

A Levá patak szorosa a közeli dzsámitól kezdődik. Előterében idegenforgalmi irodát rendeztek be.

Épülő szálloda és néhány társasházat követően erdővel folytatódik az út.

Úgy félóra szirtek alatti séta után az útelágazásnál a számtalan barlang egyikénél visszafordultam.

A patak jobb partján az új bicikliúton jöttem vissza a városba, ami egy kissé magasabb szinten van. A hegyvidéken több órányi túrázásra van mód, de időm hiányában nem mentem tovább.

A vasútállomáson a vonatom indulásáig egy márkás sört ittam, mert a bolgár az nagyon vacak. A hamburgerrel sem büszkélkedhetnek, mert a megmelegített zsemlébe hidegen párizsihez hasonló valamit tesznek.

Több állomást is sikerült a fülke ablakából lencsevégre kapni. Vidini szállásomra éjjel értem vissza.

Metkovetz

Gabrovnitscha

Murtsevo

Krivodol

Vrácáról:

A település már Krisztus előtt a IV. – III. század létezett. Egy trák hercegnő aranyékszerét 1969-ben találták meg. Az ókorban Valve a VI. – XIII. század között pedig erődítményét Vratica néven említik. A szoros bejáratára, kapujára utal mindkét elnevezése. Az Oszmán Birodalomban gazdasági és közigazgatási központ.