Jirkov (Görkau) összeépült a szomszédos, de nála két és félszer
nagyobb 49 ezer lakosú Chomutovval (Komotau). A vasúti megállójuk is szomszédos, így 4
perc alatt átérni vonattal. A vágány egyik oldalán az állatpark kerítése
húzódik a másikon a kockaformájú kopott Chomutov mésto váróterme. Egy darabig a
trolibuszok által is járt úton haladtam, amely egyik oldalán régi villákkal
másikon pedig a park található.
A fák között a városi színház kéttornyú fehér épülete már az
óváros közelében áll.
Útszélesítés címén régi, de jó állapotú házak sorát és egy
neogótikus evangélikus templomot is felrobbantottak a közelben az értékromboló
szocializmus idején a csehszlovák elvtársak. A megmaradottak szépsége,
homlokzatdísze érzékelteti, hogy milyen építészeti gazdagsággal bír
Chomutov/Komotau.
A főteret árkádos házak és templomok szegélyezik.
A szélesebb végénél található a körzeti múzeum, amely a harmadik
templomhoz csatlakozó épületben található.
A kiállítás anyagát képező értékes szárnyasoltárok, szobrok és
festmények fotózását nem engedik. Az udvaron a kőtárban viszont kevés téma akad
ehhez.
Az óvárost elhagyva az élénk színekkel felújított homlokzatokat
csodáltam.
Chomutov (Komotau) főpályaudvarára igyekeztem.
Mögötte szép németes faszerkezetű ház, ami szintén a vasutat
szolgálja.
Komotauról fordítottam
németből, amit leellenőriztettem
A város alapításától a
középkorig
Már 800 körültől a
területen – ami később Komotau lett – található volt egy kicsi templom.
Comotau városát 1252.
március 29-én adományozta Friedrich von Komotau a Német Lovagrendnek.
Bíráskodási jogot
1261. február 1-én adott II. Ottokár cseh király a lovagrendnek. Akkoriban még
„Villa Forensis” néven szerepel. Ebből következtetnek, hogy Chomutov ekkor még
egy falu volt csak.
A retschitzi Kothobor
család 1281-ben a rendnek ajándékozta Krima települést. Ekkoriban már épült a rend kastélya.
Adományozások és
földbirtokok vásárlása révén a lovagok az évszázad végéig megszerezték
Beßwitzet és Otwitzot.
Johann von Luxemburg
király 1335-ben vám- és adómentességi kiváltságot adott a komotaui vásárnak. Ezenkívül
a város sörfőzési jogot, valamint heti- és éves vásártartási jogot kapott.
A Német Lovagrend
1396. október 28-án Komotau város jogait átengedte Albrecht von Dudennek és
Nikolaus von Komotaunak. A város kap egy városházát, továbbá jogot a
sókereskedéshez, egy városi szertárat, továbbá pecsétet és városi címert.
1407. október 30-án
IV. Vencel király megerősítette a komotauiak tiltó zónára vonatkozó jogát, és
ezzel véget vetett a nemesség és polgárság közötti viszálynak, amely a városok
számára kedvező iparűzési jog miatt tört ki.
1411. szeptember 21-én
a lovagrend akkori birtokurának, Ulrich von Ausknak Komotau feletti hatalmát
(uralkodói jogát) át kellett engednie a király kedvezményezettjének, Stephan
von Kobersheimnek, akit páncélmesternek neveztek.
1420-ig Komotau
végérvényesen a cseh korona részévé válik, azután Sigismung von Luxemburg
császár elzálogosítja a meiseni őrgrófoknak.
A husziták 1421.
március 16-án beveszik a várost, ezekután a lakosságot lemészárolják. A huszita
hadvezér Jan Zizka elrendelte, hogy csak annyit hagyjanak életben, amennyi
elengedhetetlen a többiek eltemetésére. A harcokban és azután kb. 2500 ember
halt meg – egy másik forrás szerint pontosan 1363-an.
1424-ban a város Nikolaus
Lobkowicznak lett elzálogosítva, majd elajándékozva. Halála után Jakob von
Wrschowitz birtokába kerül.
1456-ban Johann Czalta
von Kamena Hora úr lett Ladislaus király végrendelete alapján az új ura
Komotaunak. Négy évvel később meghalt, így veje, Benedikt von Weitmühl lett az
új tulajdonos. Azonkívül a város Georg von Podiebrad királytól további
kiváltságokat kap.
Benedikt von Weitmühl
1560-ban bekövetkező halála után Ladislaus von Weithmühl és unokafivére lesznek
a város új urai.
A középkortól az újkorig
A komotauiak 1517-ben
kaptak uralkodóiktól egy szabadságlevelet, amelyben megtiltják a zsidók
lakhatását, kézműipari vagy kereskedelmi tevékenységét a városban, az
elővárosokban és az egész uradalomban. Ez a kiváltság a zsidók ellen egészen
1848-ig marad hatályban.
1525. augusztus 2-án
leégett a város nagy része a várkastéllyal együtt. Emellett leégett 70 db nagy
könyv Bohuslavus Lobkowicz von Hassenstein könyvtárából, köztük Platón görög
bölcs „eredeti” írásaival.
1529 –ben Sebastian
Weitmühl úr vette át a komotaui birtokokat.
1547-ben a
schmalkaldeni háború során a szász Thumshirm ezredes vezetése alatt a várost
megtámadták és kifosztották a szász választófejedelem seregei. Nyolc évvel
később kitört a pestis és 2300 halottat követelt, tizenhárom évvel később
visszatért és további 2500 személy halt meg.
Timsólelőhelyet
1556-ban fedeztek fel, és 1558-tól elkezdték a kitermelését.
1585-ben kádár céh jön
létre.
1571-ben a várost
eladták Lobkowitz és Hassenstein uraknak.
A következő években az
uraságok falvakat vásárolnak vissza, és vesznek hozzá újakat is, mint pl.
Rothenhaus, Katharinaberg, valamint Grüntal, Brandau, Kleinhan, Rudelsdorf és
Hassenstein várát.
1589-ben a jezsuiták
elűzték az evangélikusokat és a következő években építettek egy katolikusképző
kollégiumot.
1591. július 2-án a
városban felfordulás lett a protestánsok és katolikusok között. A kollégiumot
megrohamozták és kifosztották. A főkolomposokat Rothenhausban halálra ítélték
és augusztus 20-án kivégezték.
Popel von Lobkowitz
elvette a város minden kiváltságát, de két évvel később, miután kegyvesztett
lett II. Rudolf császárnál és vagyonát elkobozták, a város kiváltságait vissza
kellett adnia.
Komotau megvette
magának a szabadságát és 1606-ban szabad királyi város lett.
1607-től a városnak
saját városi tanácsa lett.
A harmincéves háború
alatt napirenden voltak a fosztogatások, hadi adók, beszállásolások,
rajtaütések, nemi erőszakok.
1620-ban Komotauból a
jezsuitákat újra elűzik.
A kollégiumot és a
szemináriumot eladták a városnak.
A fehérhegyi csata
után 1620. november 10-én a várost elfoglalják a császári csapatok és
kényszerítik a császárnak hűbér esküt tenni, továbbá a jezsuitáknak visszaadni
a kollégiumot és a szemináriumot.
1621-ben egyre több
protestáns hagyja el a várost Szászország és Meißen felé.
1625-ben 2500 ember
hal meg pestisben, tizenöt évvel később visszatérve további 1000 áldozatot
követel.
Hat évvel később,
1631. november 12-én Kaspar von Klitzing (1677-1719) a Johannita lovagrend
kapitánya bevette és kifosztotta a várost.
1662. március 3-án sor
kerül a jezsuita Ignác templom alapkőletételére. Salerno bíborosa 1725-ben a
jezsuitáknak ajándékozta Szent Viktor földi maradványait, amit ünnepélyes
szertartások közepette temettek el a Szent Ignác templom mauzóleumában.
A város a következő
években további földbirtokokat vásárolt, mint pl. Hruschowan.
1773. október 14-én a
hétéves háború alatt katonák költöztek a kolostorba.
1780-ban a domonkosok
átvették a komotoui gimnáziumot.
A napóleoni háborúk
alatt a bajor és a francia hadifoglyok 1805-ben kiütéses tífuszt hoztak a
városba, amely több mint 700 halálos áldozatot követelt.
1813. augusztus 21-24
között, a napóleoni háborúk alatt Komotauban került sor az úgynevezett Három
császár találkozóra, amelyen az orosz I. Alexander cár, a porosz III. Fridrich
Wilhelm király és az osztrák I. Franz császár vett részt.
Az iparosodástól a
második világháborúig
A század közepétől
vállalatokat alapítottak a kereskedelemben és a kézműiparban, de főleg a
gyáriparban. Megemlítendő ezek közül a Komotaui Takarékszövetkezet (1860) és a
legrégebbi grafikai műhely, a Butter testvérek könyvnyomdája (1863).
1870. október 8-án
megnyitják az Aussig-Teplitzer Vasút Komotau-Duxi szakaszát.
A gépészeti
szakiskolát 1874-ben avatták fel.
1899-ben elkezdték Petschnél
(Becov) - nyolc kilométerre északnyugatra a várostól - építeni az
ivóvízellátásra a völgyzárógátat.
1900-ben a városi park
bejáratánál felszentelték az új, gótikus stílusban épített evangélikus
templomot, amit később a csehszlovák kommunista hatalom idején lebontottak.
Az évtized során az
ipar kibővül, távközlési hálózatot építenek, és elkezdik 1901-ben az új
vízvezetékrendszer építését.
Ezeken felül egy
körzeti kórházzal, egy elfekvő kórházzal, egy gimnáziummal és egy
tornacsarnokkal is bővül a város.
1918. október 28 után
Komotau a Csehszlovák Köztársaság létrejöttével annak része lesz.
Húsz évvel később
1938. október 1-én megtörténik a Szudétavidék Német Birodalomhoz való csatolása
és megszállják a német csapatok.
A cseh kisebbség
Komotauból jobbnak látta ennek következtében a várost elhagyni. (Ők többségében
ahhoz a réteghez tartoztak, akik az első világháború után költöztek be és a
Csehszlovák közigazgatást gyakorolták.) Kénytelen kiköltözésük 1938. október
10-ig végbement.
A második világháború
végétől a jelenkorig
A második világháború
után 1945. május 8-tól a település visszakerült Csehszlovákiához.
1945. május 9-én a
Vörös Hadsereggel egyidejűleg cseh forradalmi gárdák és a Svoboda Hadsereg
részei masíroztak be a városba.
1945. június 9-én
Komotauból és a környező falvakból mind a 8000 német nemzetiségű 13 és 65 év
közötti fiúnak és férfinak a sportpályán kellett gyülekeznie. A szemtanúk
beszámolói szerint ott kb. 12-20 főt agyonlőttek, közöttük néhányan a Waffen-SS
hozzátartozói. Ezt követően menetelésre kényszerítették őket Maltheuern felé és
eközben ugyancsak agyonlőtték azokat, akik nem bírták a lépést tartani. A
menetelés útvonala: Komotau – Görkau – Schloss Rothenhaus – Kunnersdorf –
Bartelsdorf – Eisenberg – Gebirgsneudorf – Deutschneudorf (Sachsen) –
Nickelsdorf – Obergeorgenthal – Niedergeorgenthal – Maltheuern.
Az első emlékkövet a
halálmenet emlékére 2003-ban Deutschneudorfban állították, a másodikat 2007.
szeptember 22-én a komotaui főtemetőben. A történtek jogi feldolgozása még nem
történt meg.
Az „Amnesztia Törvény”
115. sz. pontja alapján az 1945. május 8 és 1945. október 28 között elkövetett
ilyen bűnök büntetlenek maradtak.
A túlélőknek
Maltheuernben (Záluží) a szétbombázott hidrálóművet újra fel kellett építeniük.
(Ez egy olyan vegyimű, ahol a szenet cseppfolyósították a 2. világháborúban a
gyakran hiányzó kőolaj pótlására.)
A Beneš-dekrétumok
108. pontja alapján 1945. októberétől a német nemzetiségű lakosság vagyonát
elkobozták és államosították. A német népességet elűzték. Sokan telepednek meg
közép Csehországból, a Felvidékről, illetve érkeznek visszatelepülők és
cigányok is a háború utáni időszakban.
Chomutov / Komotau tradiconális iparai a
szénbánya, a fafeldolgozó, a kerámiaüzem, a textil- és nehézipar.
A Mannersmannröher
üzemben 1890-ben gyártottak a világon először varratmentes csöveket.
Az első világháború
után elsősorban a nehézipar telepedett meg, amelyet a XX. század vége óta a
könnyűipar váltott.
