2025. január 12., vasárnap

Alföld irányába


Az idei első kiruccanásomat Balatonszentgyörgyről az Alföldre apai őseim földjére Orosházára tettem. Egyikük emlékét utcanév is őrzi. Jó ismerősömmel indultam, aki a navigátor és a beszélgetőtárs funkciót kapta. A balatoni autópályáról Enyig irányába tértünk le és Dunaföldvárnál gurultunk át a Duna hídján. Az út minősége sokkal rosszabb lett az Alföldön. Kecskemétet kikerültük a Mercedes gyár felé. Ledöbbentünk az üzem brutális méretét látva. A Kunság felé vettük az utunkat. Még IV. Béla idején érkeztek, a mongolok elől menekülve ide az ótörök nyelvű kunok, először 1239-ben, majd 1246-ban. Kiskunfélegyháza belvárosában pöttömnyi autómnak egy parányi parkolási helyet találtunk. A csodálatos szecessziós városháza uralja 1911 óta a Petőfi teret. 

Kiskunfélegyháza városháza

Kiskunfélegyháza városháza

A jeles költőnk szobra 1922 óta áll Kiskunfélegyházán. Eredetileg Segesváron lett felállítva 1897-ben, de ki kellett onnan menekíteni az 1916-os román betörés idején. Az ifjú Petrovics (Petőfi) Sándor már ötévesen koptatta az iskolapadot. Itt Kiskunfélegyházán ment először iskolába, de csak vendégként járt be a római katolikus elemibe egy ideig 1828 elején. A szobor hátterében áll a város szülöttjéről elnevezett Móra Ferenc Művelődési Központ. Az épület egy részében kormányablak működik, ahol a várakozók között átpréseltük magunkat a mosdó ingyenes használatára.

Kiskunfélegyháza Petőfi szobor

A tér másik oldalán 1820 óta az egyszintes klasszicista Hattyú-ház fehérlik, amely az oromdíszéről kapta a nevét. Két mészárszéknek is biztosítottak helyet. Az egyik első bérlő Petrovics István Petőfi Sándor édesapja volt. 

Kiskunfélegyháza Hattyú-ház

A díszburkolatos tér másik végében magasodik a barokk Sarlós Boldogasszony plébánia. A sárga falai és fehér szobrai között a tűzfigyelő tornácos tornya a pontos időt is mutatja. A helyiek Öregtemplomnak is nevezik, mert ez Kiskunfélegyháza legrégebbi épülete, amelyet 1761-ben szenteltek fel. 

Kiskunfélegyháza

Kiskunfélegyháza

Kiskunfélegyháza

Kiskunfélegyháza



Hétfő lévén nem reméltük, hogy a Kiskun Múzeum nyitva lesz. Szerencsénkre tévedtünk. Alapítása 1902-re vezethető vissza, de mostani helyére 1939-ben költözött az egykori Kiskun Kapitányság épületébe. A barokk épületegyüttes 1753-ban épült, majd a főépületet átalakítva emeleti részt kapott. 

Kiskunfélegyháza Kiskun Múzeum

Kiskunfélegyháza

A Kiskun Kerület Kapitányság székházában hivatal és különálló épületben tömlöc működött. Itt őrizték fogva Rózsa Sándort is. 

Kiskunfélegyháza egykori tömlöc

A tömlöc mögött áll egy fehérre meszelt, lapátos kunsági szélmalom, ami darabokban lett idehozva és újraépítve. 

Kiskunfélegyháza

Kiskunfélegyháza

A nagyon vegyes és érdekes kiállítási anyagot kellő részletességgel nem tudtuk végignézni, mert nekünk még Békés vármegyében volt elintézni valónk aznap. 

Kiskunfélegyháza kun vitéz




A 28 ezer lakosú város elhagyása előtt az 1880-ra felépült kéttornyú, neoreneszánsz Szent István templomot jártuk körbe. Belső szépségének alaposabb megtekintését a zárt üveges ajtó akadályozta meg. Az első világháborúban, mint oly sok templomból innen is elvitték a harangokat és az orgonasípokat fegyverkészítés céljából. Majd csak 1923-ban pótolták ezeket. Kiskunfélegyházán hat jó állapotú kereklámpás Zsigulit és kockalámpás Ladát láttunk. Tudtommal itt erre szakosodva valakik jó érzékkel felújítják ezeket a veteránkorú autókat.

Kiskunfélegyháza

Kiskunfélegyháza



Kiskunfélegyháza

Kiskunfélegyházáról keletre Csongrád kikerülésével a Tisza parti Szentesre tartottunk. Két összeérő tere körül vannak a legjelentősebb épületei a 24 ezer lakosú város centrumában. Mi a Szent Erzsébet térnél az 1911-ben épült járásbíróság közelében parkoltunk le. 

Szentes járásbíróság

Szentes

Szemben áll a városháza, amelynek létesítését a középületek közül a legelsők között határozták el, de különböző okok miatt mégis szinte utoljára 1911-re valósult meg. 

Szentes városháza

Szentes városháza

Szentes

A Városháza másik oldala már a Kossuth térre néz, ahol az 1883-ban épült neoreneszánsz vármegyeháza áll. (Szentes 1878 – 1950 között Csongrád vármegye székhelye volt.) 

Szentes

Szentes egykori vármegyeháza

Szentes egykori vármegyeháza

Mellette a református általános iskolát találjuk. 

Szentes

Pár lépésre az 1808-1826-ban kora klasszicista stílusban épült református nagytemplom áll. Tornyának kupolája mentén alulról alig lázhatóan tűzfigyelő körerkély van. 

Szentes

Néhány méterre a macskaköves Kiss Bálint utcában az 1910-ben épült klinkertégla díszítésű épület a református imaház és udvarán a lelkészlak. A lelkészlak nyújtott menedéket az önkényuralom idején Vörösmarty Mihálynak. 

Szentes

Az utca végén találjuk az 1890-ben épült kora eklektikus stílusban a volt úri kaszinót. Jelenleg zeneiskola működik benne. 

Szentes

Visszatérve a Kossuth térre a Petőfi utca (egykori Úri utcza) elején találjuk a Petőfi Szállót, ami 1898-ban szecessziós stílusban épült. Az épületben egy 500 személyt befogadó színházterem működik, amit Tóth József szentesi születésű színészről neveztek el. 

Szentes színház

Szentes

Szentes

Szentes

Szentes

A Kossuth tér rejtettebb sarkában épült Szent Miklós tiszteletére 1786-ban módosabb görög családok által az ortodox templom. A háborús viszonyok miatt 1726-ban jó pár görög család Magyarországra menekült, amelyek közül Szentesen is többen letelepedtek.

Szentes görög ortodox templom

A városi könyvtár 1872-ben a dombra épült zsinagógából lett kialakítva a felújítás után.

Szentes

Nagymágocs irányába vettük az utunkat. A tolna megyei Mágocstól nagyon messze van ez a falu. Az út tele volt traktorról lepotyogott földdarabokkal, ezért lassabban kellett haladnunk. Az 1897-ben épült Károlyi kastélynál álltunk meg rövid pihenőre. A szociális intézményként működő úri építményt csak úgy járhattuk körbe a 41 hektáros parkban, hogy a kapunál a portásnál feliratkoztunk.

 


Nagymágocs

Nagymágocs

Nagymányok

Nagymányok

Nagymányok

Nagymányok

A szomszédos Orosháza nevezetességei nagyon szerények. Nekem apám és felmenőinek származási helyét jelenti. Jeles személyek voltak köztük, így utca név is őrzi egyikőjük emlékét. Átruccantunk a szomszédos Csorvásra, ahol a veterán autómhoz néhány alkatrészt vettem. Innen fordultunk vissza a Balaton irányába. Csongrádba már sötétbe értünk. A központjában a Fő utcát sok kocka épület szegélyezi, így látnivalót nem igen találtunk.

Csongrád



2025. január 11., szombat

Skóciában vendégségben.


A foglalkozásomból adódóan kalauzkodva gyakran alakul ki barátság az utasaimmal. 2001 nyarán két külföldi mutatta szabadjegyét a vonatomon, amiből látszott, hogy ők az Egyesült Királyságból való kollégák. Némi kérdezgetés és felelgetést követően megemlítettem, hogy jövőre Welsbe szeretnék menni. Erre ők Skóciát ajánlották, mert az szerintük szebb. Sajnos nekem ott nincs ismerősöm - válaszoltam. Ez csak addig volt így, amíg kiejtettem ezt a mondatot a számon. Nagy boldogan nyomták erre a kezembe a névjegykártyájukat és közben kértek, hogy látogassam meg őket a Skót-felföldön. Erre 2002 szeptemberében került sor. A repülő és a vonat családtagjaimnak rendkívül magas összegbe került volna, így kollégáimat igyekeztem rávenni egy ilyen nagy útra, de a végén ez nem sikerült és kénytelen voltam egyedül elutazni. Ausztrián, Svájcon keresztül értem Párizsba. Innen az Euro Star vonatra a pótjegy a Csalaguton keresztül Londonba akkor 57,5 euro lett volna. Azóta állítólag lejjebb ment a tarifa. Úgy döntöttem inkább a szupergyors TVG-vel robogok Calais-ig a tengerpartig, mert a ráfizetés itt csupán 1,5 eurot tett ki. A párizsi pályaudvaron már felszálláskor kérték a jegyeket, hasonlóan, mint a budapesti fejállomásokon a frissen felhúzott kerítéseknél. A kompozás Doverbe nagyon lelassította az átkelést, de ezt az élményt nem bántam meg, annál is inkább mivel erre is volt szabadjegyem. Akkor még az unióhoz nem tartozó polgárként „Albion kapujában” külön adatlapot kellett kitöltenem adataimmal és úti célommal. 


a krétafehér falak miatt nevezték egykoron Albionnak Angliát

Az angol vonatot meglátva nem lehetett eldönteni, hogy melyik az eleje. A beszállás minden fülkéhez fura mód kívülről külön ajtókon keresztül történt. A vágányok között szeméthalmot gurgatott a szél első kellemetlen benyomásként a szigetországban. Londonban az esős időben a két vonat közötti átszállási idő alatt metróval eljutva csupán a Tower környékén tettem meg pár száz métert. 




Majd Glasgow felé vonatoztam tovább. Egy skót szurkolótábor mellett jutott csak hely nekem, akik egyre hangosabbak lettek. Megkérdezték, hogy szeretem-e az ő csapatukat. Persze, ha adtok egy doboz sört. A másodiknál már én is az ő akcentusukkal együtt énekeltem az indulójukat csak éppen a kilt (skót szoknya) hiányzott rólam. Mikor elmondtam, hogy magyar vagyok még két szendvicset is raktak elém. Gondoltam milyen rendes srácok. Később kiderült, hogy félreértettek, mert angolul a magyar vagyok és az éhes vagyok nagyon hasonló hangzással bír. Este értem Glasgow-ba, ahol Fort William-be már semmilyen csatlakozás nem volt tovább aznap. Az állomáson a peronőrt kérdeztem a továbbjutásról, aki igen barátságos volt hozzám, miután a jegyemből látta, hogy kollégák vagyunk. Az utolsó vonat beérkezése után volt ideje segíteni nekem. Az első vágányon álló modern elővárosi szerelvényhez kísért, majd megmutatta, hogy a WC-ben miként üzemelnek a berendezések: kézmosó, szappanozó, kézszárító és az öblítő. Kissé zavarban éreztem magam, mert vajon ezt a kollégák iránti túlzott kedvesség jelének tekintsem-e, vagy primitív nép fiaként vagyok elkönyvelve az ő értékrendjében? Egy hosszabb ülésen hajnalig feküdtem, amikor erős kávéillatra ébredtem. Szememet felnyitva a peronőr állt előttem, nagy meglepetésemre kezében egy csészével. Az ingyen kávét megköszönve megittam, annak ellenére, hogy nem kértem. Elmagyarázta (helyesebben elangolizálta), hogy a következő elágazó állomáson szálljak le erről a vonatról, s majd ott lesz a csatlakozásom. Így tettem. Negyedórát várva az utastájékoztató-táblán megjelenő szöveg arra figyelmeztetett, hogy legyek óvatos, mert egy áthaladó vonat fog jönni. Ennek ellenére az 50-es évek szépséges nosztalgia vonata fékezett mellettem. A kalauz kikiabált: Kedves magyar kolléga igyekezz a felszállással, mert itt csak neked álltunk meg kivételesen! Hát ez meg honnan tudja, hogy magyar és ráadásul kolléga vagyok? Bizony, a peronőr telefonos intézkedése végett jutottam el ilyen kiváltságos módon Fort William-be. A tizenháromezer fős városka állomásán Lachie a skót bakter kitörő örömmel fogadott, mert hatalmas megtiszteltetésnek vette azt, hogy valaki 2,5 napot utazott hozzájuk. Autójával elvitt az otthonukba. Belépve a bakfiskorú leányuk magyarul „Jó napot!" -tal köszöntött. Erre gaelül (skótok nyelve): Máttenva ! - volt a hasonló tartalmú válaszom. Erre közölte, hogy ezt már nem érti, mivel több magyar szót nem ismer. Nagyot néztem. Ó, kedvesem én ezt gélül mondtam! Tisztáztuk a félreértést, amire házrengető derültség fakadt ki belőlünk. Kiderült, hogy rendkívül nagy nemzeti tudattal rendelkeznek, de mégis angolul beszélnek csak. Ezt ahhoz hasonlítanám, mintha egy népviseletes székely leány románul tudna csak. 










Az ott töltött napok alatt Lachie autóval elvitt apósához Invernessbe. Az odavezető főút - a mindent uraló legelők helyett - hegyes, erdős vidéken a Loch Ness (Ness tó) mellett haladt. Az Urquhart várkastély romjait és a bronzból öntött kedves szörnyet is láthattam.  




Urquhart romja




Népviseletes ír turista férfiakkal is összetalálkoztunk, akiket skótoknak hittem. A skótok nyelvén köszöntem, de nem értettem, hogy miért nem értik, ekkor mondta kollégám, hogy ők írek és hiába rokon nyelv az övék, mégis nagy a különbség ahhoz, hogy megértsék. Ezen jót nevettünk.

2 írrel fotózkodva



Inverness

A Skót-felföldre a fátlan, füves hegyek jellemzők sokkal inkább, amelyeken ezernyi fekete fejű birka legel. Nagyon különleges, hosszú szőrű vörösesbarna marhákat is láthattam, amelyek szeme a puli kutyákhoz hasonlatosan szőrtől vannak eltakarva. 




Más kikötő városkákba vonattal eljutva (Oban, Mallaig, Kyle of Lochalsh) csodálhattam az apály és dagály szintjátékát. 










Befizettem egy turistaszállításra is alkalmas halászhajócskára Obanban, amely tanyázó fókáktól teli sziget mellett haladt el. Ahogy az egyik az uszonyával a hasát vakarva fordult felénk, úgy tűnt, mintha minket üdvözölve integetne. 



Glasgow és Edinburgh építészetében is gyönyörködtem egy negyed napot. 







A templomokba bemenve megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy az egyikben galéria van a másikban pedig a hívők padjai helyett könnyűszerkezetes elemekből irodafülkék különböző funkciókkal. A skót vendégszeretetről kimagasló véleménnyel vagyok. Nincs abban semmi fukarságra jellemző. Sőt, én tanítottam meg vendéglátóimat miként kell spórolni. Az emléktárgyakat árusító boltok távolabbikában vettem a legszebb képeslapból 15 darabot, mivel ott olcsóbbak voltak valamivel. Bélyeggel csupán 1 darabot láttam el, a többit pedig személyesen osztottam ki hazajövet. 



Még 2002-ben nem volt digitális fényképezőgépem, így a fotók mennyisége és minősége nem a legjobb. Többet mástól kölcsönöztem.Legközelebb arra járva majd pótolom.

2007 januárjában a rendkívül tavaszias melegben a sármelléki repülőtéren keresztül érkeztek viszontlátogatásra skót kollégám és családja. Kényeztettem őket rendesen, de ez egy külön történet.