Balatonszentgyörgyről 5 óra 44 perckor indultam el a belföldi
gyorssal. Kelenföldnél az új metrón jutottam át a Keletibe. A Móricz Zsigmond
körtérnél egy kép készítésére kiléptem a metrókocsi ajtaján, amíg az a ki- és
beszállóknak kinyílt.
 |
| Budapest, Móricz Zsigmond körtér metróállomás |
Fővárosunkból Breclavba (Lundenburg) késve ért az EC
vonat, mert Pozsony körül egy szemből érkező műszaki hibás tehervonat
megkésleltetett minket. Sajnos ennek az lett a következménye, hogy Znojmoba
(Znaim) is késve értem a csatlakozó vonattal. Innen perceken belül busz vitt a
20 km-re lévő egykoron németek által lakott Vranov nad Dyjí (Frain) felé. Az
utolsó kilométert a busz a szerpentinen leereszkedve ért a belvárosi megállóba,
ahol kiszálltam.
A házak teteje fölé magasodó várkastélyra az apró főtérről a
Szentháromság szobor mellől nyílik az egyik legjobb rálátás.
A főutca kanyarát követve a Dyje (Thaya)
hídjához jutni, amely a belvároska mellett, a templom és a paplak dombja alatt
áll.
A kalózfigurás vendéglőnél balra fordultam, de a bitumenes útról a
parkolónál nem tértem le az ösvényre, ami szintén a várkastélyhoz vezet.
A vármúzeumhoz bosszúságomra háromnegyed ötre értem fel, de ekkor már csak a kijövők számára volt nyitva a várkapu, így a külső szépségével kellett megelégednem.
A
vasrácsos kapun kívülről sikerült pár fotót készítenem, majd a főúton pár száz
métert haladva a bunkerek egyikéhez sétáltam.
Innen vissza a várkastély közeli
szálló mellett az erdőben tettem egy nagy kört a forrásházig.
Az
ágakhoz érve egy potyautast kaptam, amit itthon vettem észre a bőrömbe
furakodva. A várkastély másik fáktól rejtett oldala alatti ösvényen a
csörgedező patak mentén pár szép üdülőház közelében a Dyje (Thaya) folyó másig
közúti hídjáig értem.
A folyás irányában a parton a pisztrángozókat és a
turistákat köszöntve kb. egy kilométert sétáltam, ahol egy gyalogos kötélhídon
a másik sziklás partra átjutva fordultam vissza.
Régi házacskák, német feliratú
(Erbaut 1897) kápolna, vendéglő után a kiindulási pontomhoz a Szentháromság
térre értem vissza. A buszmegálló sörözőjében másfél órát két pohár sör
megívásával töltöttem. A szomszéd asztalnál ülő korombeli cseh férfiak áthívtak
beszélgetni hozzájuk. Ausztriában vendégmunkásként megtanultak németül, így
nyelvi problémáink nem voltak a vidám trécselésünknek. Znojmoba (Znaim)
sötétedés előtt értem vissza.
Vranov nad Dyjí (Frain) ez az osztrák határ közeli nyolcszáz
lakosú városka csodás várkastélyt rejt a Dyje (Thaya) folyó kanyarulata fölé
magasodó sziklán. Luxemburgi Zsigmond adományozza 1323-ban Heinrich von
Leipa-nak a várat városokkal, malmokkal tavakkal és erdőkkel együtt. Ő elismert
vezetője volt az arisztokrata ellenzéknek és az egyik legerősebb uraság. Abban
az időben a gótikus vár uralta a völgyet, mesterien kihasználva a hely természetes
előnyeit a kanyargó folyót és a szűk sziklás hegyfokot. Ez akkor a Morva
hercegség védelmi rendszerének végvári része volt. Ekkor épült a csarnok, a
kétemeletes torony, a kápolna és a lakópalota. A XV. században gyakran cserél
gazdát. Tűz pusztítja 1665-ben, így elhagyottá válik. Gróf Michael Johann
Althann 1680-ban megvásárolja azzal a céllal, hogy létrejöjjön egy modern,
kellően reprezentatív kastély, amely belsejével is megfeleljen a megváltozott
idők igényeinek. Építészként a közép-európai barokk egyik legnagyobb
egyéniségét az udvari építészt Johann Bernhard Fischer von Erlach-t
választották. Összesen 25 helyiség mutatja be a kifinomult kultúrát a késő
XVIII. századig. Figyelmet érdemel Althann gróf díszes hálószobája, a hölgyek
szalonja, a szobrok, a fürdőszoba kőmedencéje, a férfi szalon festményei, a kis
és nagy étkező, a galéria. A belső tereket gazdag stukkó és festett díszítések
teszik látványossá. A kandallók, csillárok, cserépkályha, bútorok, szőnyegek a
tízezer kötetes könyvtár, a kerámia gyűjtemény és az Althann család portréi is
növelik a múzeum látványosságát. A berendezés egy része a második
világháborúban eltűnt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése