A szerdához hasonlóan a csütörtök is esős napnak ígérkezett. Tartalmas reggelink után Ehrenburg társfalujába Kiens-be kanyarodtunk.
Majd pár percre az SP40-es út mentén jobbra Pfalzen faluba. A temploma előtt leparkolva egy csodás alpesi házat és két közeli kastélyt fotóztuk le.
A Sichelburg XIV. századi toronyszerű nemesi udvarház jelenleg étteremként működik. A vár a nevét egykori tulajdonosai, a Platzzoller család címeréről kapta, amelyen két sarló (Sichel) látható.
A másik kastélyszerű épületről semmit nem lehet megtudni. A muskátlis alpesi ház egyik ablakát sajnálatosan egy előtte parkoló markológép kanala takarta.
Innen visszafordulva, de nem letérve az SP40-es útról Terenten faluba gurultunk. Előtte az erdő rejtekében egy felbukkanó vártoronyra lettünk figyelmesek. A vendéglőnél a mellékútra felkanyarodtunk és a patak hidjánál leálltunk. Innen már csak gyalogosan értünk fel pár száz méter sétával a Schöneck váracskához. Egy helyről tudtuk viszonylag kedvező szögből lefotózni. Az öreg kutya ottlétünket hangos ugatással fogadta.
A várat a XII. században a Rodeneck-urai építtették. Első írásos említése 1155-ből származik. Teljes körű bíráskodási joggal rendelkezett. Kezdetben a Brixeni Püspökség hűbérbirtoka volt. Hugo von Schöneck 1189-ben innen indult a harmadik keresztes hadjáratba, amelynek során életét vesztette. A vár a késő középkori lovag, költő és zeneszerző, Oswald von Wolkenstein (1376/77–1445) szülőhelyének számít. Az elmúlt években a lakótornyot, a külső várrészt és a várfalat is részben helyreállították. A várkápolna romjai között freskómaradványok találhatók.
Visszatérve az SP40-es útra a következő falu már Terenten. Az erózió által létrejött földpiramisoknak nevezett képződményeket szándékoztuk itt megnézni. A falu utolsó előtti házánál a szűk aszfaltos úton igyekeztünk volna odahajtani, de egy szénát rakodó tehéntartó gazda ebben feltartott minket. Elmondta, hogy más irányba Sonnberg felé tekeregjünk fel, ahol egy parkolásra kijelölt hely van. Elindultunk oda és a nagy térkép előtt leálltunk. A fakorlátos szakaszban megtaláltuk a Mühlenweg ösvényt le a patak felé. Több rönkből épült malom és fűrésztelep mellett értünk a földpiramisokhoz.
Ezek a képződmények a több házat elsodró 1837. évi nagy nyári áradáskor az erózió hatására keletkeztek.
Innen autómat Vintl felé kormányoztam szintén az SP 40-es úton. A szűk utcás központból északra a Pfundereri völgybe tartottunk kb. 20 km-t minél feljebb, hogy túrázhassunk a Zillertali Alpok szépséges csúcsai felé. Számos kisebb településrész, szórványtelepülés és magányos tanya is található a területen, amelyek gyakran távol esnek a völgyfenéken fekvő faluközpontoktól, és többnyire a völgy igen meredek oldalain helyezkednek el.
Az aszfaltos út végéig a behajtani tilos tábláig autóztunk. Itt a hatalmas gazdasági épület előtt gondolkodtunk a leparkoláson, de a gazda ezt nem engedte meg, így a kijelölt helyre voltunk kénytelenek visszafordulni. A Boben – Alm Hütte irányába gyalogolva az ösvényen egy ló strázsált. A tehenek szelídségét már előző napjaink során személyesen is megtudhattuk, de ettől az egyujjú patástól tartottunk. Kikerülni igyekeztük és más irányba mentünk volna, de sajnos az eső eleredt és a további csúcsok iránya helyett az autómhoz voltunk kénytelenek visszamenni. Ezzel aznapi programunk is befejeződött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése