Adršpach (Adersbach) 1. rész : Érkezés

Csehország mesés homokkő sziklás vidékén töltöttünk 3 éjszakát májusban asszonykámmal és két kollégámmal. A vasúti szabadjegyünket mindannyian kikértük, de mégsem vonattal, hanem a 35 éves autómmal mentünk, mivel így több mindent láthattunk kevesebb idő alatt. A csomagokkal és teli tankkal jól megpakolva 4:30 órakor hagytuk el Tapolcát. A kölcsön kapott GPS nagyon jó szolgálatot tett, amellyel Bécset megkerülve Tullnon keresztül tervezve értünk a cseh határra. Átérve rövid pihenőre megálltunk az amerikai Las Vegas kaszinóvárosra emlékeztető cseh szórakoztatócentrumnál. 

A kihagyhatatlan Znojmo (Znajm) városán most áthajtottunk, hogy a töle 17 km-re megnézhessük az 1100 lakosú Jevišovice (Jaispitz) nem régen felújított várkastélyát. Csak kívülről láthattuk, mert az hétvégén van nyitva, mi pedig szerdán jártunk arra. 

Jevišovice (Jaispitz) főtere

Ennél szebb és nagyobb található Jaroměřice nad Rokytnouban (Jarmeritz).  A négyezer lakosú városka főterének végében áll a Szent Margit templommal egybeépült Questenberg kastély. A múzeum pompája idegenvezető kíséretében tekinthető meg. A cseh nyelvben semmi szépséget nem találtunk viszont a kastély termeiben annál többet. Magyar nyelvű leírásból tájékozódtunk, amit a többi turista zavarása nélkül egyikünk halkan felolvasott. 

Jaroměřice nad Rokytnouban (Jarmeritz) virágos parkja

Másik jegyet váltva léphettünk a templomba. Ott csak német nyelvű leírást kaptunk kézbe, mert magyar nem volt. 

Jaroměřice nad Rokytnouban (Jarmeritz) Szent Margit templom

A kastéllyal szembeni főtéren elfogadható árú éttermet találtunk. 
Másutt már csak pihenésre, lábmozgatásra álltunk meg pár percre, miközben autóroncsokból alkotott tehénszobrokat is fotózhattunk. 

A szállásunkra 17 órás érkezést jeleztünk a szobafoglalás során, de végül két óra csúszással kanyarodtunk be a hotel parkolójába. Dusán bácsi a portán örömmel fogadott minket és elmondta, hogy egyik dédmamája magyar volt. Tört németsége nem volt akadály abban, hogy megértessük egymással a mondani valóinkat. Palackozott vizet osztott, mert a csapi vízivásra és fogmosásra nem volt ajánlatos. Ez különösebben nem zavart minket. A napi 5600 forintnyi koronáért reggelit is kaptunk. A tiszta, kényelmes szobákban jól éreztük magunkat 

Miután bepakoltunk a szobáinkba kisebb körútra indultuk, aminek végén sötétedésig a szomszédos Javor Hotel sörözőjébe ültünk be és megterveztük a másnapi programot.

Český Krumlov (Krumau an der Moldau)

Mindig azon a véleményen vagyok, hogy Csehországban szinte nincs is olyan város, ami ne lenne szép. Aki a lenyűgöző Prágát látta, az ne felejtse, hogy vidéken is van mit csodálni!  Az egyik leglátogatottabb ezek közül a Moldva folyó kettős kanyarulatával ölelt kb. 15 ezer lakosú Český Krumlov (Krumau an der Moldau) eredeti ónémet nevén Krumme Aue, magyarul görbe mező kifejezésből származik. Még 2011-ben az erdőket átszelő zötyögős vonattal érkeztem České Budějovice (Budweis) felől az akkor még fel nem újított vasútállomásra. Az egyszerű tornácos épületből nem volt sejthető, hogy maga a város mennyire hangulatos lesz. Innen a külvárosból a lejtős utcákon értem le a Moldva medrébe. A tetők között mesébe illően szép látványként bukkant ki az óváros sziluettje.

A szocialista időszakban leromlott házait a rendszerváltás után lassan elkezdték renoválni, de a Moldva 2002-es áradása újra komoly károkat okozott a partmenti házakban, mivel azok földszintjét teljesen elöntötte a víz. Tulajdonképpen két óvárosa van Krumaunak ahogy a Moldva kanyarog úgy alkot félszigeteket. Az első az öt udvarból álló vár alatt terül el.  A várárok macskaköves hídján, majd a külső és belső kapukon jutni be.

  

Jobbra látható a vár alsó udvarán a város egyik jelképe a kör alakú 54 méter magas és hatemeletes vártorony, ami a soproni Tűztoronyra emlékeztet, de annál jóval díszesebb. 

Gótikus és reneszánsz stílusban épült, a XIII -XVI. század között. Az alsó szintek a vár legrégebbi részéhez tartoznak, míg a harangtorony a reneszánsz korban épült. A felső részén lévő boltíves erkély 1581-ben a vár átépítésekor került rá, a szobrok, domborművek és festett minták 1590-ben. Négy harangjából kettő 1406-os datálású.

A várárokban a XVIII. század óta medvéket tartanak, amelyek címerállatai a várat építtető Rosenberg családnak.

A két különálló dombot magas, római vízvezetékre emlékeztető, többszintes barokk híd köti össze a várszínházzal. Rajta jutni át a hatalmas kastélykertbe. 

A várfalról kínálkozó látvány sokáig marasztalt volna, ha időmből tellett volna.

A szépen rendben tartott girbegurba reneszánsz hangulatú utcácskákon, az ódon házak között millió turista sétált. Legfőképpen ázsiaiakkal találkoztam. Ők valószínű nem német kulturális értékként becsülve néztek az épületekre, én viszont igen. A város mostani nevét 1920 óta viseli. Akkor német többségű volt, de mégis ráerőltették a cseh jelzőt és így lett Český Krumlov. A második világháború utáni kegyetlen kitelepítések után vált csehhé. 

Nehéz volt úgy fotót készíteni, hogy ne legyen rajta senki. 

A jelenlegi Szent Vitus-templom elődjére való első írásos utalás 1329-ből származik. A befogadóképessége - a lakosság gyors gyarapodásával – csakhamar kicsinek bizonyult, így 1390- ben bővítik, de azt csak a huszita háborúk után fejezik be. 

a XIV. században bővített Szent Vitus templom Krumauban

Bármennyire is hihetetlen, de ilyen szépségű városból még található több is Csehországban. Szinte 20 kilométerenként érdemes megállni a turistáknak, mert olyan sűrűn van mit látnia. 

A környéken már a kőkorban is éltek emberek. A bronzkorban már nagyobb település volt itt, i. e. 400 körül pedig kelta város volt. A szlávok i. sz. VI. században érkeztek.

A korai középkorban több cseh család birtokában is volt (Slavníkovci, Přemyslovci, Vítkovci). Jelentősége a Moldva partján futó kereskedelmi útvonal kiépülésével nőtt meg. A várat 1250 előtt kezdték építeni a Vítkovciak (Witigonen), majd amikor a család 1302-ben kihalt, rokonaik a Rosenbergek (Rožmberk) örökölték a birtokot. A gazdag Rosenberg család uralkodásával a város virágzásnak indult, a XVI. századra már fényes reneszánsz város és kastély volt. Ekkoriban a család a cseh arisztokrácia és értelmiség megbecsült és nagyhatalmú eleme volt, tagjai több magas pozíciót is betöltöttek.

A Rosenbergek egészen 1601-ig birtokolták a várost, ekkor a felhalmozott adósságok miatt kénytelenek voltak eladni azt II. Rudolf német-római császárnak. Nagybátyja, II. Ferdinánd osztrák főherceg 1622-ben az Eggenbergeknek ajándékozta a várost, a harmincéves háborúban nyújtott katonai segítségükért. Az Eggenberg család is 1719-ben kihalt, őket a házasság révén rokon Schwarzenbergek követték, akik egészen a második világháborúig birtokolták a várat. Ők és korábban az Eggenbergek is komoly fejlesztésekbe kezdtek: a XVIII. század elején a kastély modern és fényűző volt, az átépítéseknél a bécsi udvart vették mintául.

A XIX. századra a város jelentősége csökkent, új építkezésekbe nem nagyon fogtak, ennek köszönhetően a hely megőrizte reneszánsz-barokk karakterét. A városban és környékén ekkor több vízimalom működött, a század vége felé pedig egy grafitbányát is nyitottak.

Csehszlovákia kikiáltásakor 1918. október 28-án a zömmel németek lakta város csatlakozott az önálló dél-csehországi német megyéhez, amely Böhmerwaldgau néven Ausztriához szeretett volna tartozni. Egy hónappal később a csehszlovák csapatok bevonultak a városba. Az 1938-as müncheni egyezménnyel Krumau és környéke – más csehszlovák területekkel együtt – a Harmadik Birodalomhoz került. Amerikai csapatok szabadították fel, majd a német lakosok többségét pedig kitelepítették. A kapitalista Ausztriához való közelsége révén a szocializmusban is elkerülte a komolyabb iparosítás, helyette katonai létesítmények épültek a környéken.

ttp://kirandulo.reblog.hu/az-eletre-kelt-mesevaros-cesky-krumlov

http://kirandulo.reblog.hu/a-mesevaros-meses-vara--cesky-krumlov