2022. szeptember 15., csütörtök

Isonzo 3. rész

 


A szlovéniai Tolmin városánál hagytuk abba augusztusban az Isonzo (Soča) folyó menti kiruccanásunkat. Szeptemberben a felső szakasz környékét néztük meg. Nyáron a torkolat vidékétől haladtunk egyre feljebb, de most ősszel a forrás vidékétől vettük az irányt. A tervezett két napból a másodikat az időjárás előrejelzés felhősebbre és csapadékosabbra jósolta. A hegyek szépsége viszont tiszta időben csodálható meg igazán. A Balatontól jól haladtunk az autópályán, csupán egy útjavítás lassított minket Ljubljanánál. A fővárost északról megkerülve az ausztriai Villach irányába tartottunk az osztrák határ felé a Száva völgyében. Jesenice után az autóútról lehajtva Kranjska Goráig a 201 sz. főúton haladtunk majdnem a hármashatárig a Júliai-Alpok vonulatainál. A hegység neve Julius cézárra vezethető vissza Carsia Iulia („Julius-féle karsztvidék”). 

Júliai - Alpok

Krajnska Gora (Kronau) egy kis 5,5 ezer lakosú síközpont érdemleges városközponttal nem rendelkezik. 

Krajnska Gora (Kronau)

Krajnska Gora (Kronau)

Krajnska Gora (Kronau)



Innen a Száva és az Isonzo (Soča) völgyeit összekötő Vršič (Werschetzpass) hágó (1611 m) felé kanyarodtunk a 206-os útra. Ez Szlovénia legmagasabb autóval járható hágóútja az ország leglátványosabb és tájképileg legtöbbet nyújtó autóútja. A Kranjska Gorától Trenta településig a 25 km-es útszakaszon 50 hajtűkanyarból áll. Az út szűk, amin rengeteg elsurranó motoros és erőlködő bringás is igyekszik megtenni a távot. A pihenőöblökben többször megálltunk a panorámában gyönyörködni. Először 1129 m magasságban a fából épült Orosz Kápolnánál (Ruska Kapelica) parkoltunk le. 

Orosz Kápolna (Ruska Kapelica)

Vršič (Werschetzpass) hágó

Vršič (Werschetzpass) hágó

Vršič (Werschetzpass) hágó

A hágóút megépítése során a lavinaomlás során odaveszett több mint 300 orosz hadifogoly emlékére emelték 1917-ben. Néhol legelésző jámbor tehenek előtt leállva fotóztuk a természet szépségeit.

Vršič (Werschetzpass) hágó

Vršič (Werschetzpass) hágó

Vršič (Werschetzpass) hágó

Vršič (Werschetzpass) hágó

A hágó legmagasabb pontján viszont még a parányi autómnak is alig volt hely a parkolásra. 

Vršič (Werschetzpass) hágó

Vršič (Werschetzpass) hágó

Sok időt nem töltöttünk, majd a szerpentineken leereszkedve az Isonzo (Soča) forrásvölgyébe fordultunk le kb. 1,5 km-nyit a 206-os útról. Az ösvény a meder mentén egyre nehezebb terepviszonyokban folytatódott, végül már cipőtalp szélességű sziklapárkányon kellett volna lépkednünk tovább, ami elbátortalanított minket és visszafordultunk. A hosszan tartó aszályos időszak miatt egyébként alig csordogált valamennyi víz a kövek között. 

Isonzo (Soča) forrásvölgy

Isonzo (Soča) forrásvölgy

Az Isonzo (Soča) másik forrása irányába a kavicsos úton gurultunk kb. 2 km-t a sorompóig. Idébb-odébb gazdasági épületek is vannak, de némelyikük a hétvégi pihenés funkcióját is betölti. 

Isonzo (Soča) forrásvölgy

Isonzo (Soča) forrásvölgy

Isonzo (Soča) forrásvölgy

Isonzo (Soča) forrásvölgy

A 206-os útra visszakanyarodva a Koritnica patakig ereszkedtünk, ahol a kereszteződésnél Tarvisio illetve Kluže felé, vagyis egyenesen haladtunk és aznapra eltávolodtunk az Isonzotól. 





A Koritnica patak 60 méter mély szurdoka felett áll a Kluže (Flitscher Klause) záróerőd. Az 1600-as évek közepén épült itt az első kőerőd, amit Napoleon serege teljesen lerombolt. Kluže a mai formáját 1882-ben nyerte el. Mindkét világháborúban fontos védelmi szerepet töltött be. Bent az I.világháborút bemutató katonai múzeumot találtuk.

Kluže erőd

Kluže erőd

Kluže erőd

Kluže erőd

Kluže erőd



A Koritnica völgyben a 203-as út viaduktjain tovább tartottunk Szlovénia harmadik legmagasabb hegyéhez a Mangartra (2679 m). Az utolsó elágazásnál Olaszországba is módunk lett volna lejutni. 




Az útdíjszedő bódé után a hegyoldalba vájt, jó minőségű aszfaltozott, hajtűkanyaros, szűk, felezőcsík nélküli 902-es útról mesés panoráma tárult elénk. A látványt a felhőkön keresztül átszűrődő napsütés tette még szebbé. 

Mangart

Mangart

Mangart

Mangart

Mangart

Mangart

Mangart

A Mangart az olasz határon fekszik, de az osztrák határtól sincs messze. A hegycsúcshoz egész közel a Mangart-nyeregig (2072 m) tekeredik fel az út, több alagúton át szerpentinezve egyre feljebb, az erdőhatár fölé. Utolsó szakaszát már csak gyalogosan engedik megjárni. 

Mangart

Mangart

A szélétől északra sétálva lepillantottunk az elképesztő magas sziklafal tetejéről. A szél gyenge volt, így elég közel merészkedtünk. A mélyben csillog a két Fusine-i tavacska, már az olasz határon túl. Egy órát gyönyörködtünk a lenyűgöző tájban.

Mangart olasz csúcsai

Mangart és lent a Fusine-i tavak

A szállásunk még nem volt meg, így a hegyek árnyékában megbúvó 130 lakosú Log pod Mangartom (Bretta) falucskában kopogtattunk be egy muskátlis házba, ahol kiadó apartmant reklámoztak. A barátságos család egy éjszakára is szívesen látott minket.

Log pod Mangartom

2022. augusztus 26., péntek

Isonzo 2. rész





Miután rögtönzött szállásunkról az olaszországi Medea községből elindultunk a kora reggeli órákban tovább folytattuk a környék szépségeinek megismerését. Az SP6-os, illetve SP16-os utakon értünk ki északkeletre a vasúttal párhuzamosan haladó SR56-os főútra. Gorizia felé fordultunk. A dombos vidéket szőlőbirtokok jellemzik, amelyek közepén kastélyok teszik még szebbé a tájat. Mi kettőt néztünk meg külsőleg Capriva del Friuli falu szélén. 

Capriva del Friuli

A golfpályás és parkos Castello di Spessa tornyos kastély alapjai XII. századiak. Luxus szállodát alakítottak ki belőle. Az egyedien berendezett szobák a XVIII. és a XX. században készült velencei bútorokkal rendelkeznek.  A kastély középkori pincéi is várják az érdeklődőket. Első és hátsó zárt kapuinak rácsai között volt csak lehetőségünk az úri világ hagyatékának szépségét megcsodálni, mivel túl korán érkeztünk. 

Castello di Spessa

Castello di Spessa

Castello di Spessa

Pár lépéssel arrébb a 94 hektáras szőlőbirtokon áll az 1868-ban épült Villa Russiz. 

Villa Russiz

A főútra visszakanyarodva 8 km-re a 35 ezer lakosú Gorzia (Gorica, Görz) város határában az Isonzo folyó vasúti hídja alatt a víz lassan folyt. A boltívek tükörképét nem zavarta meg fodrozottság. 

Gorizia vasúti hídja az Isonzó felett

A vasútállomástól egy saroknyira ingyenes parkolóban találtunk helyet. Innen 2 km-t sétáltunk – a budapesti Andrássy útra emlékeztető – platánfákkal, pompás villákkal és kisebb palotákkal szegélyezett Corso Italia úton. Ez annak tanúja, amikor a Habsburg birodalom részeként a XIX. század végére az osztrák arisztokrácia nyaralóhelyévé vált a kulturálisan és etnikailag sokszínű város. 

Parrocchia Ss. Giovanni Di Dio E Giusto Gorizia


Gorizia Corso Italia 

Gorizia Corso Italia 

Gorizia Corso Italia 

Gorizia Corso Italia 

Gorizia Corso Italia 

Gorizia Corso Italia 


Gorizia Corso Italia 

Gorizia már ősidők óta lakott hely. Először a folyó egyik gázlójára épült. A római időkben két fontos út is erre vezetett. A germán longobárdok 568 körül jelentek itt meg, a szlávok terjeszkedése pedig 600-650 körül idáig lenyúlt, amit a város neve bizonyít. Gorizia, Gorica (=kis hegy) településmagja akkor már a várhegy körül volt. A germánok is visszatértek, de már nem átvonuló törzsekként, hanem az I. világháborúig, több mint ezer évig - a napoleoni időket kivéve – szinte folyamatosan. Görz (Gorizia) városa súlyos károkat szenvedett el az isonzói csaták során, többször is gazdát cserélt, a frontvonal közel két éven át a város közvetlen közelében húzódott. Az olasz csapatok 1918-ban bevonultak a városba, majd a saint-germaini békeszerződés alapján az Olasz Királyság kapta meg. A második világháború alatt a német megszállást követően a város egyes részeit Jugoszláviához csatolták, amiket új várossá fejlesztetek Nova Gorica néven és most Szlovénia határátkelője. 

Augustus cézár Gorizia

Gorizia

Gorizia






A vár építése 1146 körülire tehető, mert akkor említenek először goriziai grófi címet, amit IV. Henrik von Spanheim kap. Az évszázadok során a fellegvár körül további védőbástyák épültek. 

Gorizia alsóvár kapuja

Gorizia alsóvár kapuja

A külső kapu melletti épületben van a sok teremből álló gazdag kiállítási anyaggal rendelkező múzeum. 















Valamilyen érthetetlen okok miatt a fellegvár zárva volt, így a külső bástyái alatt tehettünk egy félkör sétát.  A kapuja felett Szent Márk szárnyas oroszlánjának szobra, a Velencei Köztársaság szimbóluma áll. Bár a XVI. században rövid 13 hónapos velencei uralom alatt volt a vár, de az akkor készült díszt soha nem használták, egészen 1919-ig, amikor is a jelenlegi helyére helyezték. 

Gorizia fellegvár

Gorizia fellegvár

A kastély körüli dombon egy nyilvános park található. Az ivókút mögött áll a kétharangos Szentlélek kápolna 1414 óta. 

Gorizia

Gorizia Szentlélek kápolna

Innen a háromszög alaprajzú főtérre indultunk. Csúcsában a Neptun kút kőpárkánya és szobrai idézik a barokk kort 1756-ból. 

Gorizia

Gorizia Neptun-kút

A kéttornyú Szent Ignác templomot a jezsuiták építtették 1680-1725 között nem olaszos stílusban. 

Gorizia Szent Ignác templom

Gorizia Szent Ignác templom

Gorizia Szent Ignác templom

Gorizia Szent Ignác templom

Gorizia Szent Ignác templom

A főteret a prefektúra 1540-ben épült palotája zárja, amit egy ókori palotára húztak és később barokk külsőt kap egy emelettel megtoldva. Benito Mussolini akkori kormányfő 1942-es látogatása alkalmával a tér felé teraszt építettek hozzá. 

Goricia prefektúra

Néhány figyelemre méltó épületet kifelejtve innen visszatértünk az autómhoz és átgurultunk Szlovéniába. Az Isonzo folyó hegyek között kanyargós középső része mentén haladtunk északra a folyás iránnyal szemben 22 km-t. Az 1100 lakosú Kanal községben álltunk meg. 

Kanal (Canale)

A neve az olasz canale-ból ered, ami a hosszú, mély Isonzo folyószurdokra utal. A település első említése 1140-ből származik, 1350-ben a hídja is meg van említve. A város központját a középkorban fallal és négy toronnyal erősítették meg. Volt itt egy kis várkastély, amelyet 1264-ben jórészt elpusztítottak, majd az első világháború után lakóépületként újjáépítettek. 

Kanal (Canale)

Kanal (Canale)

Az első hidat a rómaiak építették. A jelenlegi híd az I. világháborúban lerombolt helyén épült, ami 17 méter magas. Nekünk ez a hely a boszniai Mostárra emlékeztetett, mint annak szlovén megfelelője. 

Kanal (Canale)

Kanal (Canale)

Kanal (Canale)

Plébániatemplomát Mária mennybemenetelének tiszteletére szentelték gótikus stílusban az 1430-as években egy XIII. századi helyén. Az eredeti harangtornyot 1632-ben emelték, de az első világháborúban megsérült, ezért lebontották, majd reneszánsz stílusban újjáépítették. A plébániatemplom mellett található 1815 óta a Neptun-kút. 

Kanal (Canale)

Kanal (Canale)

Kanal (Canale)

Kanal (Canale) templom és a Neptun-kút

Kanal (Canale)

Kanal (Canale)

A közelben húzódó vasútvonal 1900 – 1906 között készült el.  A vasútállomás kőépülete a folyó túlpartján van mediterrán fenyők árnyékában. 


Kanal (Canale) vasútállomás

Két duzzasztó igyekezett visszatartani a vizet a száraz és forró nyáron. 

Soča (Isonzo)

Soča (Isonzo)

Soča (Isonzo)

Soča (Isonzo)

Újabb 20 km-re álltunk meg Tolminban a 11 ezer lakosú városkánál. Feljebb nem gurultunk az Isonzó völgyében. Annyi időnk volt csupán, hogy az erdei ösvényen felbattyogjunk és a két folyó összeérése feletti várhoz és az elénk táruló panorámában gyönyörködjünk. A tűző Nap sugaraitól védtelenül fedetlen háttal végezték munkájukat a régészek. 

Tolmin

Tolmin

Tolmin

Tolmin

Tolmin

Tolmin

A városka központját és a határában húzódó, belépődíjjal megtekinthető szurdokot időnk hiányában a legközelebbi utunk céjaiként tűztük ki.  A 102-es nagyon kanyargós főúton igyekeztünk Ljubljana irányába haza. Egy mögöttünk dupla előzéses szituáció miatt hajszálon múlott, hogy nem szorították le autómat az Idrijca patakba. Ennek öblösebb szakaszán a gyaloghídról fiatalok ugráltak a vízbe.

Idrijca patak


források: